Dárdai Pál január közepén térdműtéten esett át, rá egy hónappal pedig már a kezdőcsapat tagjaként ünnepelte a Bayern München elleni győztes meccset és a Hertha - pillanatnyi - Bundesliga-elsőségét. Az 56-szoros válogatott középpályás és a német főváros elitklubja között már 12 éve nagy a szerelem, de Dárdai legalább ennyire szereti szülőhelyét, Pécset. "A legjobb lenne a berlini Olimpiai-stadiont kiemelni, és a szakmai stábbal, a játékosokkal, az utánpótlással, a szurkolókkal együtt letenni Pécs egyik szegletére" - mondta ezzel kapcsolatosan a 33 éves játékos, aki Berlinben is nagyon sokat morfondírozik azon, miért lett az egykoron sikeres magyar futballból "egy nagy nulla" és mit lehetne tenni azért, hogy jobb legyen.

- Amikor 20 évesen aláírt a másodosztályú Hertha BSC-hez, gondolta volna, hogy 12 éven át több mint 250 Bundesliga I-es mérkőzésen fog szerepelni s hogy 2009-ben a Bayern München elleni győzelemről, "fenomenális" Dárdai Pálról és a berlini csapat bajnoki aranyesélyeiről faggatják majd?
- 1997-ben a BVSC játékosaként annyiból könnyebb dolgom volt, hogy a fővárosi csapat akkori edzője, Mezey György azt ígérte, ha a Bundesligából keresnek, nem fog keresztbe tenni. Nemcsak a Hertha, hanem a Dortmund is kilátásban volt, ám a berlini vezetők hívtak próbajátékra, miután láttak egy norvég-magyar U21-es válogatott meccsen, amelyen kikaptunk ugyan 4-1-re, de én szereztem a csapat egyetlen gólját. A Hertha akkori pályaedzője egy hétre meghívott a csapathoz, de csak három napig maradtam, megmutatták a német fővárost, majd azt kérdezték, el tudnám-e képzelni a jövőmet a csapat játékosaként. Hogy 12 év után is Hertha-játékos vagyok, abban azért szerencse is van, mert a mai futballisták általában háromévente változtatnak, ha több pénzt kereshetnek máshol, váltanak, ám én a családom nyugalmát mindig fontos tényezőnek tartottam. Sokat változtak a körülmények, így olyan, mintha három együttesben futballoztam volna, mivel mindig volt valami változás a csapat körül: az Olimpiai-stadion és a környék sokat fejlődött, a jelenlegi pedig már a harmadik öltöző, ahová belépek, és az edzéshelyszínek is sokszor megújultak. A Bundesliga nagy álmom volt húszévesen, de akkor annyira nem gondoltam bele, hogy esetleg Berlinben leszek hosszú éveken át, ám panaszra semmi okom, az itteniek szeretnek, én pedig szeretek itt lenni.

Ha kíváncsi vagy a Dárdai interjú további részleteire, itt elolvashatod

Forrás és fotó: www.origo.hu