Bár a következő fordulóban a West Brom otthonában lép pályára a Fulham, Gera Zoltán legfrissebb blogbejegyzésében egyelőre a legutóbbi, West Ham elleni meccsel foglalkozik. A magyar válogatott kapitánya a dicséretek ellenére nem teljesen elégedett saját teljesítményével.

A héten olyan meccs vár rám, ami ritkán adódik egy játékos életében. Korábbi klubom ellen játszok az ő pályájukon, de erről inkább majd a következő blogomban. Most a West Brom meccs helyett egy kicsit a mögöttem álló napokkal foglalkoznék.

Kikaptunk a West Ham otthonában egy olyan meccsen, ahol simán nyernünk kellett volna. Az ilyesmi egy játékosnak is nagyon idegesítő, de az edzőnek biztosan sokkal rosszabb. Jó volt a taktikánk, teljesen megleptük a West Hamet, mi irányítottuk a játékot, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, de a gólokat ők rúgták. Ráadásul hatalmas védelmi hibák után kerültünk percek alatt hátrányba. Aztán amikor kezdtünk felállni a padlóról, kiállították a csatárunkat, szóval ezen a meccsen minden ellenük játszott.

Nekem nem ment rosszul a sporttevékenység, de még mindig azt mondom, hogy nem az igazi. Az idei szezonban eddig csak a Bolton elleni meccsre tudom azt mondani, hogy elégedett voltam, mert ott úgy játszottam, ahogy azt magamtól elvárom, meg ahogy tőlem elvárják. Mindig maximalista szoktam lenni, így hiába dicsérnek, meg veregetik a vállamat egy-egy meccs után, én tudom, hogy ez még kevés, és tudok ennél jobban játszani a Premier League-ben.

Jó erőben vagyok, már beilleszkedtem, megszoktam a társakat, megszoktam az új posztomat a bal oldalon, szóval semmi olyan nincs, ami problémát okozna. Ezért nem is izgulok, mert biztos vagyok benne, hogy jön majd az a teljesítmény, amit várok. Talán már hétvégén a WBA ellen. Na, az a meccs biztosan emlékezetes lesz számomra, de erről majd inkább a holnapi blogban, mert még pár egykori csapattársammal kell váltanom néhány érdekes sms-t!

Forrás és fotó: pepsifoci.hu