Németh Krisztián legfrissebb blogbejegyzésében amellett, hogy visszapillant az elmúlt pár napban vele történtekre, műtétjére, Sisa Tibor válogatottól való távozásának is szentel pár gondolatot. A csatár elmondása szerint válogatott edző még nem volt rá ilyen nagy hatással, mint a DVTK új trénere.

- Egy-két olyan napon vagyok túl, amit szívesen elfelejtenék. Kezdődött úgy, hogy a múlt hét közepén elküldtek egy scanre, miután csak nem akart javulni a lábam. Azt hittem, rosszul hallok, amikor a vizsgálat után benyögték a dokik, hogy ezt műteni kell. Utána jött az újabb sokk, hogy talán három hónapot is ki kell majd hagynom. Szerencsére a másnapi, újabb vizsgálat után már közölték, hogy műteni ugyan kell, de „csak” hat hét szünet vár rám. Komolyan mondom, hogy így szinte már boldogan fogadtam a műtétet. Végül is hat hét azért nem olyan sok.

Miközben ezek az események zajlottak otthonról meg jött a hír, hogy Sisa Tibor már nem dolgozik tovább az MLSZ-ben. Nem nagyon tudtam az okokat, az indokokat, csak azt, hogy ő mondott fel. Küldtem neki sms-t, hogy mennyire sajnálom, meg aztán beszéltünk is egymással. Nem tagadom, hogy nagyon közel állt hozzám, és igen megkedveltem. Rám válogatott edző még nem volt olyan hatással, mint ő. Nagyon jó emberi kapcsolatba kerültünk, és soha nem fogom például elfelejteni azt a napot, amikor elvitt lakhelyére, Ipolytarnócra.

Emlékszem, úgy indultunk el a csapattal, hogy sok kedvünk nem volt a dologhoz, aztán a felkészülés egyik legjobb napja lett. A tréner nagyon jó pedagógus volt, és tényleg a maximumot hozta ki belőlünk, pedig nem volt könnyű dolga, mert voltak érdekes történések azért a színfalak mögött. Szóval sajnáltam, hogy így alakultak a dolgai, de ahogy nézem, nem került rossz helyre, mert Diósgyőrben szerintem a szurkolók is, meg a játékosok is kajálni fogják a stílusát. Szerintem ott ő is otthon érzi majd magát.

Visszatérve a műtétemre, szerencsére minden rendben ment, és már aznap este elhagyhattam a kórházat, ahonnan a barátnőmmel, Zsókával mentünk haza. Éjjel nem sokat aludtam, mert eléggé fájt a műtét helye. Aztán a hétvégét hármasban töltöttük itthon. Zsóka, én, meg a fájdalomcsillapítók. Mondjuk jobb vendéget is el tudtam volna képzelni…

Már a műtét másnapján jött értem reggel egy autó, és vitt Melwoodra, ahol kezelték a lábamat. Ez így megy most legalább öt napig, aztán jön a Tour de Liverpool, azaz a szobakerékpár. Ha minden igaz két hét múlva már futhatok, aztán jön a labda. Már csak előre nézek, és kezdek egyre jobb hangulatba kerülni. Azt remélem, hogy ugyanolyan jó állapotba kerülök majd a rehabilitáció végére, mint tavaly a térdműtétem után, és a visszatérésem is úgy sikerül. Akkor kettesével rúgtam a gólokat, most is ilyesmiben reménykedek.

Forrás és fotó: www.pepsifoci.hu