Végre gólt rúgtam! Igaz egyelőre csak edzőmeccsen, de ez most így is sokat jelentett nekem. Pénteken játszottunk egy 2X30 perces zárt kapus edzőmeccset és úgy nyertünk 2-0-ra, hogy az egyik gólt én rúgtam a másiknál meg én adtam a gólpasszt. Aki volt már hosszabb ideig sérült azt tudja, hogy ez milyen sokat tud jelenteni.

Az egész napom jobb volt, pedig a játék még nem ment úgy, ahogy szerettem volna.

Sok labda elpattant tőlem, nem tudtam mindent megoldani, amit szerettem volna. Kicsit türelmetlen vagyok ilyenkor, meg mérges, és idő kell, mire lehiggadok, és átgondolom a dolgokat. Egy-két órával edzés után általában már rendben vagyok, és tisztázom magammal, hogy időre van szükségem, és nincsenek csodák. Ha az eszemre hallgatok, akkor tudom, hogy igazán jó erőben körülbelül december végére lehetek majd, de csúcsformában szerintem csak január vége, február eleje környékén.

Sajnos az törvényszerűség, hogy kb. annyi idő kell a tökéletes formához, amennyit kihagytam korábban. Legalábbis itt ezt mondják a szakemberek, és azt hiszem, igazuk van. nagyon szeretnék már jó erőben lenni, végig bírni 90 percet, és rúgni a gólokat. Kedden játsszuk a következő reserve bajnokit a Blackburn ellen. Nem tudom, hogy mennyit játszom majd, és, hogy kezdőként kapok-e helyet, vagy megint becserélnek, de biztos vagyok abban, hogy egy félidőt már biztosan a pályán tölthetek majd.

Forrás és fotó: www.pepsifoci.hu