Öt hónaposan már futballdrukker, kilencévesen még középcsatár, 12 évesen már MTK-kapus, 21 évesen még Bodajk-játékos, 25 évesen pedig már a Sunderland kezdőjátékosa. Fülöp Márton azt mondja, tiniként nem volt egy őstehetség - de akkor hogyan juthatott el oda, hogy az Arsenal stadionjában a sztárcsatárok szemét kivédve a sportújságok címlapjára kerüljön? Erről kérdeztük a 17-szeres válogatott játékost.

- Mindig kapus szeretett volna lenni?
- Középcsatárként kezdtem. Öt-hat éves voltam, amikor az édesapám - Fülöp Ferenc - Belgiumban futballozott, s az első csapat játékosai minden héten egyszer játszottak a kölyökcsapattal is, s amikor a kicsik kapusa megsérült, én álltam be a gólvonal elé. Nagyon tetszett, mert imádtam repkedni, apát meg is kértem, hogy szivacslabdával rúgjon nekem kapura a lakásunkban is. Hétévesen aztán mindent kipróbáltam, úsztam, teniszeztem, karatéztam, a futball háttérbe szorult. Kilencévesen Garaba Imre fia, Gergő barátom mondta, hogy "Marci, menjünk le focizni a BVSC-be!", és így is lett, mi lettünk a csapat csatárkettőse. Sok gólt szereztünk, ám később, ezúttal nem sérülés miatt, hanem mert a kapus elment valahová vidékre, valakinek be kellett állnia a kapuba - én pedig a mai napig ottragadtam.

Kívácsi vagy a folytatásra?
További részletekért kattints ide!

Forrás és fotó: www.origo.hu