Mint arról beszámoltunk, Németh Krisztián arcsérülése után hét héttel ismét pályára lépett a Liverpool reserve együttesében. A Vörösök fiatal magyar tehetsége legfrissebb blogbejegyzésében elmondja, hogy bár jól érezte magát a pályán, azért érződött rajta a meccshiány, de reméli, hogy a következő találkozón már végig a pályán lehet. A csatár írásából kiderül az is, miért őrült meg az utóbbi napokban mindenki Liverpoolban.

Túl vagyok az első meccsemen az arcműtétet követően. Örülök, hogy éles helyzetben sem volt bennem semmi nyoma a sérülésnek, azaz nem volt olyan reflex, hogy most nem fejelek, vagy visszahúzom inkább magamat. Igazából a legnagyobb gólszerzési lehetőségem pont egy fejes volt a második félidőben, amit a vonal előtt fogott meg a Wigan kapusa. Sajnos kicsit mögém jött a labda, így vissza is kellett lépni, és bár jó helyre ment a fejes, de nem volt benne annyi erő, ami a gólhoz kellett volna.

Összességében nem volt rossz a meccs, de beigazolódott a régi mondás megint, miszerint egy dolog az edzés, és egy másik a meccs. Az edzéseken már jól ment, és nemcsak a reserve-ben, hanem a felnőttek között is, de a meccshiányt nem lehet legyőzni csak edzésekkel. Most a Wigan ellen 70 percet játszottam, és bár voltak helyzeteim, gólt nem sikerült rúgnom, bár az első találatunkban alaposan benne voltam. Összecsúsztam a kapussal, aki védte még a pöckölésemet, de a kipattanót a második hullámban érkező középpályásunk berúgta.

Kedden lesz egy újabb meccsünk, ami egy felnőtt csapat elleni kupatalálkozó lesz, remélem, ott már végig pályán tudok lenni. Az edzéseket nagyon élvezem, mert az első csapattal tréningezek végig, és ezekben a napokban különösen nagy élmény ott lenni a Liverpool első csapatánál. A Real meccs után és a Manchester meccs előtt háromszor edzett a csapat, és őszintén szólva az edzésen látottak alapján nehezen képzeltem el, hogy az történik majd az Old Traffordon, ami szombaton történt.

Látszott, hogy mindenki borzasztóan kihajtotta magát a Real Madrid ellen, és a játékosoknak több napra volt szükségük, amíg újra összeszedték magukat. A Real-meccs egyébként életem eddigi legnagyobb meccse volt, amit a nézőtéren, élőben éltem át. Az külön élmény volt, hogy beszállt a reserve-beli csapattársam Jay Spearing, aki ráadásul remekül játszott, és 45 ezer ember énekelte a nevét. A szülei mellettem ültek, és zokogtak a lelátón.

Hihetetlen volt megélni ilyen közelről, hogy egy liverpooli családnak milyen hatalmas boldogságot és élményt jelentett az, hogy a fiúk eljutott oda, ahová mindig is vágyott. Most egyébként egész Liverpool extázisban éli a napjait, és elképesztő, ami a városban zajlik. Itt egyébként is minden a fociról, és a csapatról szól, de a Real, és a Manchester legyőzése után mindenki megőrült. Ehhez tegnap este hozzájött, hogy Rafa Benitez aláírta az újabb öt éves szerződését, így most teljes az eufória.

Forrás: www.pepsifoci.hu