Hazudnék, ha azt írnám, nem hoz lázba, hogy a Bayern München ellen, ráadásul az Allianz Arenában léphetek pályára szombaton. Éppen számomra ne lenne ez izgalmas? Gyakorlatilag a múlt héten játszottam először felnőtt első osztályú mérkőzésen 90 percet, így nem meglepő módon nagyon várom a találkozót. Persze ezzel nem csak én vagyok így: ahogy közeledik a hétvége, úgy lesz egyre komolyabb körülöttem mindenki.

Az izgatottság ellenére igyekszem úgy felfogni, hogy ez is csak egy bajnoki forduló, ez is csak egy mérkőzés a sok közül. Felszabadultak lehetünk, újoncként a középmezőnyben vagyunk. A legfőbb célt, a bennmaradást, úgy fest, teljesíteni tudjuk. A szezon első felében 2–1-re győzött a csapat a rekordbajnok ellen, ami nagyon nagy dolog volt, és most is hasonló meglepetésre készülünk. Pontért vagy pontokért utazunk a bajorokhoz!

A múlt heti, Hannover elleni mérkőzés végén egyébként éreztem a fáradtságot, de nagyszerű élmény volt a pályán lenni. Remekül ment a játék, egyedül azt sajnálom, hogy a két gólszerzési lehetőségemet nem használtam ki. Úgy éreztem, hogy jól megy az összjáték a többiekkel – remélem, a Bayern ellen is hasonlóan elégedett leszek.

Egyébként nagyon jól érzem magam Mainzban, a beilleszkedés a társaságba maximálisan sikerült, tetszik nekem az itteni légkör. Azért ez mégis a Bundesliga, mindenki profin teszi a dolgát. Számomra az a legjobb, hogy tapasztaltabb emberek között vagyok, mint a Castillánál. Ott sok volt a fiatal játékos, itt viszont valódi profik futballoznak.

Mainz egy kisváros, és kis túlzással minden a foci körül forog. Sokan felismernek az utcán, gyakran jönnek oda hozzám beszélgetni az itteniek. Barátságosak velem, azt mondják, örülnek, hogy itt vagyok. Nincs mit csodálkozni a kedvességen: a német bajnokság első osztálya magas színvonalú, és a labdarúgók nagy tiszteletnek örvendenek.

Forrás: Nemzeti Sport/blogzona.hu