Reszeli Soós István első blogbejegyzése: Válogatott légiósok a svéd-magyar mérkőzésen

Egy kedves fiatalember, a legiosaink.blog.hu-nak a szerkesztője keresett meg a Facebookon, hogy nem volna-e kedvem szakmai elemzésekbe bocsátkozni a Focilégión.
Megtisztelő volt a felkérés és természetesen vállaltam. Remélem tudok egyéni, újszerű és gondolatébresztő írásokat adni a futballt szerető szurkolóknak, különös tekintettel a magyar légiósokat figyelemmel kísérőknek.


E hétvégén a válogatottak játszottak Európa szerte, így bajnoki fordulók nem voltak. Első írásom ennek megfelelően a magyar válogatottban játszó légiósokkal kapcsolatos.

Sokan nyilvánítottak már véleményt a mérkőzésről, s a teljesítményről. Alapvetően két összefüggés és alapvető kérdés merült fel. Az egyik az a kérdéskör, hogy lehet-e úgy jó magyar válogatott, ha olyan játékosok alkotják a gerincet, akik nem játszanak rendszeresen csapataikban? A másik, hogy érdemes-e kimenni fiatalon, ahelyett, hogy itthon játszanának, erősödnének, érnének, ezzel lenne színvonalasabb a hazai bajnokság és lehetne építeni a válogatott csapatot is, majd olyan korban igazolnának külföldre, amikor már biztos helyük lenne az adott csapatban?

Nem egyszerű a válasz, mert itt más a játékos és az üzleti érdekek szerinti szempont rendszer érdeke és más a szakmai érdek! A válaszhoz át kell gondolni van-e itthon már olyan feltételrendszer, infrastruktúra és szakmai munka, amely biztosítja a fejlődést? Szerintem van! Nyílván nem keresnek annyit a játékosok, mint kint, de már ebben is van óriási fejlődés. Véleményem szerint meg kell találni az egyensúlyt a két érdek között. A minap erről beszélt Orbán Viktor is egy nagyon jó interjúban, s igaza van, mert a rendszeresen nem játszó fiatal játékos nem fejlődik! Kint sincs olyan és különb edzésmunka, amely önmagában elegendő, jó a milliő más és a hatások is, de 18 év után a rendszeres mérkőzésteljesítmény a fejlődés záloga!

A válogatottban hat külföldön szereplő, azaz légiós kapott helyet a kezdőcsapatban, s további három játékos lépett pályára csereként, tehát ez kilenc fő összesen. Közülük Juhász, Dzsudzsák és a csereként pályára lépő Priskin játszik rendszeresen, ez sajnos tény. Egervári Sándor nagyon logikus, taktikailag indokolt, mindenki a „helyénjátszott” csapatot küldött pályára, volt benne újonc és fiatal, ők voltak a legjobbak, itthon játszó és rutinos is. Olyan játékrendszert választott, amely ma a világ labdarúgását, pláne a VB óta jellemzi. Az eredmény jogosan azért alakult így, mert a svédeknél minőségileg jobb játékosok és egységesebb, erősebb csapat játszott.

Ez a realitás, a többi mese… Az első félidő valóban nagyon biztató volt, de a másodikban, még a kapitány is elismerte elfáradt a csapat. Miért? Mert nem játszanak rendszeresen tétmeccset! Nyilvánvaló, hogy 3-4 nap alatt nem a közösen eltöltött munka dönt a kondícióról, a speciális állóképességről, legfeljebb a frissességről, ami fontos egy válogatott meccsre. A csapat friss volt. Azonban gondolják csak meg a mérkőzésen nem játszó légiósunk heti terhelési ritmusát, míg a csapattársak a 100%-osnak számító mérkőzésterhelés után regeneráló edzésen vesznek részt, addig jó esetben légiósunkat külön edzik egy kicsit. Majd, mivel sűrű a bajnokság programja, következik a csapat számára a frissítő edzés. Tehát terhelést, legfőképpen a legfontossabb mérkőzésterhelést nagyon ritkán kapnak, aztán ha ez sokszor ismétlődik már terhelést is, tehát lassan akaratuk ellenére leépülnek...sajnos! S ez az elfáradás oka is! Nem beszélve a formáról, technikai- taktikai dolgokról és hosszú a sor. Komoly döntés ez a kapitány számára, hogy hogyan kezelje ezt a problémát saját csapatánál, meg fogja oldani, de hosszabb távon ez folyamatos problémává válhat!

Konkrétan Koman jól játszott, reménykeltően, Juhász már európai profi és ezt most is bizonyította, Dzsudzsák volt a legveszélyesebb, Király a hibája ellenére a legjobb kapus, Priskin nagyon agilis volt, a többieket inkább most hagyjuk…, van ilyen meccs is!

A következő Moldova elleni meccsen lehet és kell is javítani! Kell, mert az a pozitív hangulat, ami körbeveszi ezt a csapatot, nem szabad hogy elszálljon! S bizony minden légiósunknak van mit bizonyítani, hogy a fentebb írt polémia valahogy eldőljön és segítsék, hogy a kapitány jól tudjon dönteni a jövőt illetően!

A legközelebbi jelentkezésemig sok jó meccset és szép napokat!

Reszeli Soós István bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.legiosaink.blog.hu) vehetőek át!