Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem változott semmi a Bayern Münchennek lőtt győztes gólom óta. Nagyon sok a megkeresés, középpontba kerültem, amit nagyon élvezek.

Ki kell használni ezt az időszakot, és ünnepelni kell, amikor annak van az ideje. Jó volt például a ZDF show-műsorában szerepelni, ahova a gólörömünk miatt is hívtak meg minket, ami védjegyünkké, egyfajta márkajelzésünkké vált. Jót bohóckodtunk Lewis Holtbyval és Andre Schürrléval.

Persze, nemcsak a gólom miatt nagy az érdeklődés, hanem azért is, mert a Mainz remekül kezdte az idényt. Hat mérkőzésből hat győzelem, csodálatos, nem várt kezdés.

Nagyon korai még arról beszélni, hogy a bajnoki cím esélyesei vagyunk, de az biztos, hogy ha nem törik meg a lendületünk, és továbbra is ilyen lesz a csapategység, akkor meglepetést okozhatunk, ami persze, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi is nyerjük meg a salátástálat.

Ami a saját teljesítményemet illeti, természetesen nőtt a tekintélyem a Wolfsburgnak és a Bayernnek lőtt gólom óta, de ami még ennél is fontosabb, hogy mind az eddigi hat mérkőzésen pályára léptem a szezonban, háromszor ráadásul kezdőként. Ennek a csapatnak éppen az az erőssége, hogy nincsenek sztárjai, mindenki egyenlőnek számít, és mindenki százszázalékos teljesítményt nyújt.

Hozzá kellett szoknom, hogy nem sok lehetőségem van a gólszerzésre, és ki kell használni azt a keveset is. Igazából a Wolfsburg és a Bayern ellen is úgy lőttem gólt, hogy egyik sem ziccer volt, elvégre mindkét esetben a kapunak háttal állva kaptam a labdát.

Mindegy, hogy egy- vagy kétcsatáros játékot játszunk. Ha egy csatárral állunk fel, akkor a szélsők jobban támogatnak, a középső védőkkel azonban egyedül kell harcolni. Viszont ha két támadóval állunk fel, akkor kevesebb támogatás jön a szélekről, ugyanakkor a belső védők elleni harc így jobban megoszlik.

Jelen pillanatban csak a hétvégi meccs érdekel, ám nagyon örültem annak, hogy újra kaptam meghívót a válogatottba. Tudom, hogy Egervári Sándornak lesz egy nagy beszélgetése a csapattal, de úgy érzem, nekem ebbe nem kell beleszólnom.

Vannak nálam sokkal tapasztaltabb játékosok, én mindössze háromszor szerepeltem a válogatottban, éppen ezért úgy vélem, nem nekem kell a legnagyobb véleményformálónak lennem.

Nincs bennem feszültség, jó érzésekkel várom a San Marino és a Finnország elleni összecsapásokat, amelyeken, remélem, sikeresek leszünk majd. Abban is bízom, hogy jó játékkal járulok majd hozzá – a győzelmekhez.

Forrás: nso.blogzona.hu